Gitáros ének- és zenekar
A felsőgödi Jézus Szíve templom gitáros ének- és zenekarának történte
A gitáros ének- és zenekart (továbbiakban ifjúsági énekkart) 1977-ben alapította Varga László és Burger Ferenc. (Ma már mindketten a Váci Egyházmegye papjai.) Céljuk az volt, hogy az akkoriban egyre népszerűbbé váló gitáros egyházi könnyűzenét szerető fiatalokkal megtanítsák ezeket az énekeket. Az ifjúsági énekkar amatőrökből alakult meg, lényegében egy baráti társaság tagjai alkották. Zenei képzettsége csak Varga Lászlónak volt, aki akkorra már okleveles kántori végzettséggel rendelkezett. Burger Ferenc a megalakulást követően kezdett gitározni tanulni. A kezdeti időszak repertoárja a kor hazai és külföldi „sztárjainak” (Sillye Jenő, Dax, Gen Rosso, Duval, Sourire nővérek stb.) akkor szóhasználattal „egyházi sanzonjaiból” állott.
Amikor az ifjúsági énekkar kellő mennyiségű dalt tudott elfogadható minőségben előadni, lehetőséget kapott arra, hogy havonta egy alkalommal a vasárnap délelőtt diákmisén szolgáljon. A fogadtatás igen vegyes volt. A hívek egy részét felháborította az újszerű hangzás, a templomba járó fiataloknak viszont tetszett ez a zene. A helyi papok között sem volt egységes a vélemény a gitáros énekekről.
· a nemrég elhunyt Jurányi Ferenc plébános nem ellenezte ugyan az ifjúsági énekkar működését, de tartva az egyházi hatóság illetve az Állami Egyházügyi Hivatal esetleges szankcióitól a havi egyszeri, diákmisén történő szolgálaton túl egyéb megnyilvánulási lehetőséget nem engedélyezett az ifjúsági énekkar számára.
· akkoriban kisegítőként működött az egyházközségben az azóta ugyancsak elhunyt Rumi Tamás kármelita atya. Ő viszont felismerte azt, hogy a gitáros zene a fiatalokat közelebb viszi Istenhez, ezért a hozzá forduló idősebb híveket azzal nyugtatta, hogy ne csak azt vegyék észre, hogy az ifjúsági énekkar tagjai milyen zenét játszanak, és hogyan öltözködnek, hanem azt is, hogy szentségekhez is járulnak, tehát nem az Egyház ellenében, hanem azzal egységben tevékenykednek.
A gitáros zene megítéléséről az 1970-es években a magyar egyházon belül is nagy viták folytak. Annak ellenére, hogy akkorra már külföldön általában elfogadták ezt az új műfajt, a magyar egyház-zenészek általában lenézték, zeneileg minősíthetetlenül gyengének ítélték a gitáros zenét. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy akkoriban a szerzők (zenei képzettség hiánya miatt) még csak egyszerű dallamokat írtak, olyan akkord kísérettel, amelyet könnyen le lehetett játszani. A gitáros egyházi zene tehát alapvetően akkord-gitározásra épült, egy-egy furulya-, vagy hegedű szólóval színesítve. Az évek során azután ez a műfaj is fejlődött. Ma már vannak nagyzenekarra hangszerelt, hosszabb lélegzetű darabok is, amelyekről az egyház-zenészek is elismerően nyilatkoznak. Nem is beszélve a gitáros énekek szövegéről, amelyet még a legszigorúbb kritikák is szinte kivétel nélkül lélekemelőnek tartottak.
Tekintettel arra, hogy az ifjúsági énekkarnak Felsőgödön a vasárnapi szentmise szolgálaton kívül nem volt egyéb lehetősége arra, hogy az egyre gyarapodó repertoárját a híveknek bemutassa, elsősorban ismerősök segítségével a környező falvakban, városokban kezdett vendégszerepelni. A meghívások eleinte egy-egy szentmisei szolgálatra szóltak, később, amikor az ifjúsági énekkar megtanult néhány hosszabb lélegzetű Sillye Jenő-művet (Keresztút, Mária Oratórium stb.) a szentmise után koncertet is adott.
Az ifjúsági énekkar működésében igen jelentős állomás volt, amikor Szecsődi Péter plébános az 1980-as évek vége felé lehetővé tette, hogy a vasárnap esti szentmiséken mindig gitáros zene szóljon. Ez az ifjúsági énekkart arra ösztönözte, hogy a repertoárját gyors ütemben bővítse, és valamennyi éneket elfogadható minőségben adja elő. Az énekkarnak meg kellett szoknia azt, hogy hétről hétre szolgálnia kell. A heti rendszeres szolgálat az énekkar tagjaitól több összeszedettséget igényelt, sőt a magánéletüket is úgy kellett alakítaniuk, hogy lehetőleg a pénteki próbára és a vasárnap esti szentmise idejére szabaddá tudják tenni magukat. Ekkor alakult ki az a rendszer, hogy az ifjúsági énekkar péntek esténként két órát próbált a plébánia hittantermében, és a vasárnap esti szentmise előtt még fél órán keresztül átismételték az aznapi énekeiket. Ez a rendszer azóta is így működik.
Az ifjúsági énekkar 30 éves fennállása során kb. 70 énekes és zenész vett részt a munkában. Voltak időszakok, amikor a zenészek köre olyan jelentős volt, hogy az énekeket szintetizátorral kísérték, két fuvolás játszotta a szólókat, és a ritmus gitárosok mellett szóló- és basszusgitárosok is közreműködtek. Ezek az időszakok azonban (sajnos) igen rövid ideig tartottak. Az általános felállás az volt, hogy 10-12 énekest 2-3 gitáros kísért, némi fúvós és billentyűs segítséggel.
Az ifjúsági énekkar taglétszámának alakulását alapvetően meghatározta az a tény, hogy a kezdeti időszakban zömmel középiskolás korúak vettek részt a munkában. Ezek a tagok a középiskola elvégzése után vagy tovább tanultak, vagy dolgozni mentek. Ha nem költöztek el más településre, akkor még ezekben az években is részt vettek az énekkar munkájában. Hamarosan azonban a tagok megnősültek, férjhez mentek, és a családalapítást követően már nem maradt idejük az énekkarra.
Az elmúlt 30 év során mintegy 8-10 alkalommal kellett szinte teljesen újjászervezni az ifjúsági énekkart. Hála Istennek, mindig jöttek új tagok, akik tovább folytatták az éneklést illetve a zenélést. Ameddig Szecsődi Péter atya volt a plébános, az ő hatásos propagandája nyomán az általános iskola 7-8. osztályos tanulóiból minden évben kiegészült az ifjúsági énekkar. Később ez az utánpótlási forrás elapadt, inkább a tagok ismerősei- vagy az újonnan Felsőgödre költözött fiatalokból sikerült pótolni az elmaradó tagokat. Az ifjúsági énekkar több évtizedes fennállása alatt arra is volt példa, hogy hajdani énekkari tagok, akik családot alapítottak, és ezért kimaradtak az énekkarból, gyermekeik felcseperedését követően ismét visszatértek az énekléshez, sőt a gyereküket is magukkal hozták.
Az ifjúsági énekkar tagjai közül
· Varga László, Burger Ferenc és Csiba Tibor a papi hivatást választotta
· Varga László a papi hivatása mellett a magyar egyházzene egyik vezetőjévé vált
· Tóth Andrea szerzetesi fogadalom tételét fiatalon bekövetkezett halála akadályozta meg.
· rövid ideig az ifjúsági énekkar tagja volt Heim Mercédesz, aki később énekesnőként komolyzenei karriert futott be.
Az ifjúsági énekkar mai tagjai közül szinte mindenki családot alapított, többen ma már csak lélekben fiatalok, ezért az énekkar napjainkban „gitáros ének- és zenekar”-nak nevezi magát. A mai tagokra is jellemző, hogy zömében amatőrök, zenei képzettsége csak néhány tagnak van. Ennek ellenére hétről hétre sikerül (remélhetőleg a hívek számára is elfogadható színvonalon) ellátni a vasárnap esti szentmisén való szolgálatot.
A repertoár ma már közel 500 énekből áll. Ezek közül egy év alatt vasárnap esténként kb. 350 éneket tud a gitáros ének és zenekar előadni. Ezen túlmenően a korábbi években Húsvétkor és Karácsonykor zenés áhítatot tartott a templomban. A vendégszereplések és a nagy ünnepek előtti zenés áhitatok ma már ritkábbak, hiszen az tagok tanulnak, dolgoznak, vagy egyéb családi elfoglaltságaik vannak. Időhiány miatt igen nehéz egy-egy előadásra a tagokat összehozni.
Az énekkar néhány évvel ezelőtt a Péceli Húr Fesztiválon lépett fel az egyetlen hosszabb lélegzetű saját művével, az Oscar Wild meséje nyomán készült „Önző Óriás”-sal. Ennek a darabnak a zenéjét Burger Péter szerezte, a dalszövegeket két korábbi énekkari tag: Buczkó Tímea és Makrai Józsefné írták. Az Önző Óriás-ból az énekkar saját kiadásában CD készült.
A gitáros ének-és zenekar jelenlegi repertoárja rendkívül sokszínű. A hazai stílus irányzatok közül Sillye Jenő, Borka Zsolt, a Gável testvérek, Dax szerzeményei mellett a különféle (többnyire külföldi alapítású) lelkiségi irányzatok (karizmatikus, Tűz evangelizáció, Fokolare, taizéi közösség) dalait is gyakran éneklik.
Tevékenységük alapvetően szolgálat, ritkábban koncert jellegű fellépésekre is sor kerül. Ilyen volt pl. az ének és zenekar fennállásának 20. évfordulóján (1997-ben) rendezett jubileum hangverseny, amelyre valamennyi, működésük alatt Felsőgödön szolgált lelkipásztort meghívták, vagy az 5 évvel későbbi nagyszabású koncert, amelyen az énekkar által énekelt különféle stílus irányzatokból hallhatott válogatást a szép számú közönség.
Az utóbbi néhány évben a gitáros ének - és zenekar kihívások elé került. Ennek okai a következők:
· a tagok nagy része családot alapított, gyermekeik születtek, kevesebb idejük maradt a közös zenélésre
· a Szecsődi Péter atya idejében jól működő tag-utánpótlási rendszer az atya távozásával megszűnt, egy-egy fővel gyarapodott csak a létszám. Ugyanakkor (különböző okok miatt) sokan távoztak az ének-és zenekarból, úgyhogy a létszám fogyni kezdett. Nem segített a nyilvános templomi tag-toborzás sem. Annak ellenére, hogy pl. néhány hónappal ezelőtt több héten át azt esti szentmisék végén más- és más énekkari tag számolt be személyes tapasztalatairól, és buzdította a híveket az énekkarhoz történő csatlakozásra, egyetlen érdeklődő sem jelentkezett.
· megalakult Felsőgödön az ifjúsági gitáros ének- és zenekar. Ez rendkívül örvendetes, mert így biztosítva van a gitáros zene területén az utánpótlás. Tudomásul kell azonban venni azt, hogy az ifjúsági gitáros csapat tulajdonképpen a „felnőtt” énekkar utánpótlását olvasztotta magába.
· napjainkban a gitáros éneklés és zenélés már nem olyan népszerű, mint 30 évvel ezelőtt volt, amikor szinte ez volt az egyetlen kulturált szórakozási lehetőség a katolikus egyházban
· hétvégeken egyházi vonalon is sokféle zenei programlehetőség kínálkozik (ideértve az egyre profibbá váló gitáros egyházi zenekarok koncertjeinek örvendetes gyarapodását), ezek is elvonják az érdeklődőket a felsőgödi gitáros ének és zenekartól